Tomás Saraceno argentín építész és művész. Nem kisebb dolgok inspirálják, mint az asztrofizika, a tér és az idő kapcsolata, a párhuzamos univerzum és a galaktikus felhők. Művészetének célja, hogy megépítse a repülő várost. Olyan várost, ami felfújható formában a levegőben lebeg a felhők alakjának változó dinamikájában.
Kiállításai olyan lebegő pókhálókból, szappabuborékokból, felhőkből állnak, amikre a látogatók is felmászhatnak. Éppen most is: Düsseldorfban, ahol a K21 Standehaus múzeumban 2015 tavaszáig hosszabbították meg In orbit című tárlatát.
A kiállított pókháló több emelet magasan kifesztíve fémhálókból és drótokból készült gömbökből áll össze. A látogatók mászóruhában járhatják körbe és nézhetik meg, milyen lehet egy pók szemével a világ.
A szerkezet 25 méter magasan, három különböző szinten, 2500 négyzetméternyi hálóból és fémlemezből épült, ami összesen majdnem 3 tonnát nyom. A dróthálózatban kifeszített gömbök közül van, amelyik 10 méter átmérőjű, a legnehezebb 300 kiló. A kiállítás három évig készült.
Saraceno az installációkat mérnökökkel, vegyészekkel, botanikusokkal, asztrofizikusokkal és biológusokkal együtt készíti. Évek óta tanulmányozta különböző pókfajok hálókészítési szokásait, kereteket alkotott, amikre időközönként új pókfajokat engedett. A fajok egymás hálóját továbbszőve hibrid pókhálókat hoztak létre.
Saraceno a szövevények funkcióját, szépségét, erejét figyelte és emelte át az installációkba. Egy szomszéd teremben bemutatja az alkotás egyik kísérleti fázisát is, olyan valódi pókhálókat, amik a lebegő hálózatot ihlették.
A művész szerint ez a rendszer akkor éri el a legérdekesebb hatást, ha többen lépkednek rajta. A mászók ezzel rezgéseket keltenek, kibillentik egymást egyensúlyukból, így fontos lesz, hogy a figyeljenek egymás mozgására, reakcióira.
Ami biztos, hogy Tomás Saraceno hajlított tereiben a felhők közt pókként járni érdemes és jövő tavaszig Düsseldorban még lehetséges is.
